Régóta tervezem, hogy ismét blogot írok….mint anno 10en x évvel ezelőtt is tettem ezt. Most ezennel újrakezdem!
A gyerekek nőnek, mint a gomba_szoktálvoltmondani_, s valóban: nagyfiam a felnőttkor küszöbén áll, középső fiúcska 12 évesen kőkeményen kamasz, a kislegény pedig a kamaszkor előszobájában toporog a maga 10 évével. Fél éve egyedül nevelem a fiúkat; az apukájuk elhunyt. Nem törhettem össze, nem állhat meg az élet még egy ekkora tragédia miatt sem, nekem a srácokat kell néznem, fel kell őket nevelnem, s útnak kell őket indítanom. Ők adnak nekem erőt gyakran, mikor úgy érzem, hogy végem van, mikor feladnám. No, meg vannak barátaim, – bár egyre csekélyebb számban sajnos- akikre bármikor, bármiben számíthatok. Hmm, persze csalódtam már sokat emberekben, akadt néhány hamis barát, de időközben kiderült, hogy ki az, akire valóban számíthatok.
Egyébként alapjába véve pozitív embernek tartom magam, igyekszem mindig mindennek a jó oldalát nézni. Szeretettel, nyíltan közeledek a emberek felé. Nem élek előítéletekkel, nálam mindenki tiszta lappal indul. őszinte vagyok, s ezt elvárom mindenkitől. Általában komoly vagyok, de persze, ha arról van szó, akkor benne vagyok a buliba, a hülyülésbe, lazulásba.
Mostanság például hogy megy a foci eb: rávett a kisebb fiúcska, hogy ugyan, menjünk már el egy ilyen össznépi szurkolásra. Na, persze, hogy elmentem vele, s egy kisbarátjával a margitszigetre meccset nézni. 😀 eleinte kissé feszengtem ott a sok foci-rajongóü között, de a második félidőre már lelazultam, abszolút beékelődtem a többiek közé. nah, aztán, mikor gólt löttek a magyarok, én is felszabadultan ugráltam, ujjongtam a tömeggel. annyira megfertőzött a fociláz, hogy szombaton az Izland elleni meccsre is kimentünk. (mármint szigetre az össznépi meccsnézésre). fantasztikus hangulat volt, nagyon jó volt együtt örülni annyi emberrel! 🙂 már azon izgulok, hogy ki tudjunk menni a szerdai portugálok elleni mérkőzésre is… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: